Tudom... még nem megy a mindennapi írás, bár fejben megvolt. De félretéve a magyarázkodást a jóga azért benne volt a mindennapokban, hisz készültem az első órám megtartására, ami szerintem egész jól alakult. 

 Mindenek előtt azonban be kell számolnom egy csodálatos élményről ami a pénteki jóga tanfolyam alkalmával történt meg velem és azt hiszem köze van ahhoz, hogy milyen hozzáállásban tudtam én is átadni az órámat.

 Volt egy vizualizációs feladat, melynek alkalmával a női és férfi motívum megtalálása volt a cél önmagunkban. Ehhez el kellett képzelni magunkat egy számunkra kellemes helyen és megkeresni a kelyhet(ez a nőt motívum egyik formája). Keresnem sem kellett és megjelent egy aranykehely nagyon diszkrét és csodaszép smaragd berakással, majd egyből megjelent mellette egy pálca(ez a férfi motívum volt esetemben), szépen faragott csontból, a markolatánál volt két smaragd ugyancsak. Amikor a pálcát a kehely mellé helyeztem a csont bearanyozódott, ekkor valamilyen késztetéstől vezérelve a pálcát a kehelybe helyeztem, ahol összeolvadtak, gyönyörűek voltak és számomra az egységet jelenítette meg. Azóta mindennap felidézem magamban ezt a képet és újból és újból erőt merítek belőle, hiszen ha belül megvan az összhang, akkor a külvilágom is ezt fogja tükrözni.

 Visszatérve az általam tartott órára. Már a készülődés is tele volt számomra izgalommal. Az egyik elsődleges kérdés, hogy mi kerüljön előtérbe, mi a legfontosabb, hisz egy nőnek számos oldala van, a kislánytól akiben a gyermeki ártatlanság rejlik egészen a felnőtt nőig, akiben a szenvedély lángol és e közben képes stabilitást teremteni a családja és környezete számára. Szóval mivel is kezdjem akkor én, melyik részét szólítsam meg először? Ez a kérdés napokig foglalkoztatott, gyakorlatokat végeztem, amelyek a központosító gyakorlatok mellett segíthetnek még, és ekkor ráébredtem a saját magunkba vetett bizalmat az is erősítheti, ha az elengedést gyakoroljuk, és megszabadulunk mindattól a negatív érzelemtől, érzettől - legyen ez fizikai vagy mentális -  , ami nem enged önmagunkhoz visszatalálni. Így egy ellazító meditáció után a központosító gyakorlatok következtek, melyekhez vizualizációt társítottam, az eredmény saját magam számára is káprázatos volt. 

 Az egyik gyakorlat a hasringatás volt, itt egy nagyon intenzív vizualizációt végeztünk közben.

Először megfigyelem a légzést - nagyon fontos, hogy teljesen természetes ütemben lélegezzünk ennél a gyakorlatnál. Miután beáll a légzés elképzelem, ahogyan a köldökömnél megjelenik egy aranyszínű fénygömb egészen aprócska és ez a gömb apró mozgásokat indít meg. Ez a mozgás belülről indul az erőközpontból, így amint a mozdulat felszabadítja a bennem rejlő energiát, az kiterjed az egész testemre és ez által visszaállítja a testet és a lelket a középpontjába. A gyakorlat végén, leállítjuk a ringatást és megfigyeljük amint a felszabadított energia utat tör magának és átjárja az egész testünket, ezáltal feltöltve minden sejtünket.

 Miután a központosító gyakorlatokat befejeztük, elvégeztünk három olyan ászanát, melyek segítenek az elengedésben, ezekhez is társítottam vizualizációt, ami a beleélésbe és ez által a gyakorlat személyessé tételében segített. Fontos, hogy a gyakorlatok során a légzésre mindig figyeljünk, hisz a légzés és a mozdulat együttesen segítenek minket a mostban létezni, ez által megélni a pillanatot. A pillanat megélése pedig segít minket a megfigyelésben, ezáltal a gyógyulásban.

 Az óra végét egy relaxációval zártuk le, ami segítséget nyújt a bennünk élő csodálatos nő megismerésében, ehhez segítségem is volt: Paticia Lynn Reilly: Elképzelek egy Nőt, aki szerelemben él Önmagával című írásával. Csak ajánlani tudom mindnyájunknak. 

 Az óra végeztével aztán beszélgettünk kicsit a megélt tapasztalatokról, nagyon nagy hálát éreztem, hogy ennyire jól tudtunk együtt működni és, hogy ennyi mindent tanulhattam tőle, a mozgásról, a jógáról és arról az erőről ami mindannyiunkban ott van, ez pedig nem más mint a megújulás ereje.